Mióta az eszemet tudom, mindig álmodoztam. A jövőről, tervekről, arról, hogy mit hogyan fogok csinálni, ha majd végre ott leszek. Az álmodozás egyfajta menekülés volt számomra, mert hittem, hogy a boldogság valahol máshol, a következő sarok mögött vár rám. De amikor eljött az a pillanat, amikor mindenem megvolt, amiről valaha álmodtam, még mindig nem tudtam a jelent élvezni. Ekkor jöttem rá, hogy valami nincs rendben. Hogy nem a körülöttem lévő világ hiányos, hanem a belső világomban van a probléma. Ez a belső késztetés, hogy mindig a jövőben keressük a boldogságot, a pszichológiában „destination addiction” néven ismert.

A „destination addiction” (vagyis „célfüggőség”) egy olyan jelenség, amikor folyamatosan azt hisszük, hogy majd egy bizonyos cél, mérföldkő vagy jövőbeli esemény hozza el számunkra a boldogságot. Tudjuk, hogy ha elérjük azt a tökéletes munkahelyet, lakást, kapcsolatot, vagy akár csak egy nyaralást, akkor végre elégedettek leszünk. De ez a gondolkodásmód, bármilyen meggyőző is, csapdába ejt. A probléma az, hogy amikor elérjük ezt a bizonyos célt, a boldogság mégsem jön automatikusan. Sőt, gyakran már az újabb célon kezdünk el gondolkodni, még mielőtt igazán megélnénk a jelen pillanatot. Ahogy a brit pszichológus, Dr. Robert Holden is mondja: „A boldogság nem egy hely, hanem egy módja az életnek.”

Értsd meg mélyen, hogy csak a jelen pillanattal ren­delkezel. Állítsd a mostot életed középpontjába. - Eckhart Tolle

Kutatások kimutatták, hogy az emberek általában hajlamosak azt hinni, hogy a boldogságuk nagy része külső tényezőkön múlik – például anyagi javakon, státuszon vagy kapcsolatokon. Azonban a pszichológusok rámutatnak, hogy ezek a tényezők csak kis mértékben járulnak hozzá az elégedettségünkhöz. Az igazi boldogság inkább belső, tudatos munka eredménye, amely magában foglalja a jelen pillanatban való életet. Ahogy a Harvard Egyetem egyik hosszútávú tanulmánya is kimutatta, az életünk során tapasztalt boldogság és elégedettség leginkább a jelentudatosságunkból és emberi kapcsolatainkból származik.

Saját utam a jelentudatosság felé

Bevallom, nekem is sokáig tartott, míg rájöttem, hogy a boldogság nem a jövőben van, hanem itt és most. Sokáig éltem úgy, hogy mindig valami következő célra fókuszáltam. Amikor befejeztem az egyetemet, már azon gondolkodtam, mi lesz a következő lépés. Amikor eljutottam álmaim úti céljára, már a következő helyet terveztem meg. Még akkor sem tudtam a jelent élvezni, amikor már ott volt minden, amiről valaha álmodtam. Meg kellett tanítanom magamnak, hogyan kell élvezni a jelent. Azt a jelent, amiről előtte olyan sokáig álmodtam.

Az első lépés az volt, hogy tudatosítsam magamban, hogy a boldogság nem egy cél, hanem egy állapot. Nem könnyű feladat, mert a társadalom folyamatosan azt sugallja, hogy valahol máshol vár ránk a boldogság, de ez nem igaz. Megtanultam értékelni az apró dolgokat: egy nyugodt reggelit, egy jó beszélgetést, egy naplementét. Azóta nem keresem a boldogságot valahol máshol. Itt van velem, minden nap, amikor engedem magamnak, hogy jelen legyek.

‍

Hogyan küzdjük le a Destination Addiction-t?

Az első lépés, hogy észrevegyük, amikor a jövőbe menekülünk. Ha folyamatosan azon kapod magad, hogy „majd ha…” kezdetű mondatokkal próbálod magad nyugtatni, állj meg egy pillanatra, és próbáld megélni a jelent. Gyakorold a hálát azért, amid most van, még akkor is, ha ez eleinte nehéznek tűnik. A mindfulness és a meditáció remek eszközök lehetnek ebben. Egy másik hasznos technika a „mindful journaling”, amely segít reflektálni a jelen pillanatokra és értékelni azokat.

A „destination addiction” elleni küzdelem nem könnyű, de ha megtanuljuk értékelni a jelent, az hosszú távon sokkal tartalmasabb és boldogabb élethez vezet.

‍

Képek: iuliastration

‍